Na, akkor én is közlöm az észt:

1. Uhu-kamion (valamivel el kell kezdeni, és egy volt évfolyamtársam ezt töltötte le nekem). Szerettem, egyre többet bagoly volt, mint ablak.

2. Slackware – kernelfordítás uhu alatt nem épp a legjobb, nem is igen ment. Sok progiból nem volt csomag, és fordítani kellett. Szóval ezért lett slackware, mégpedig 10.1. A fordítás gyorsan ment, a kernel is jól működött (kb. ötödik fordításra, mert valami mindig kimaradt…).

3. Frugalware 0.2 és 0.3 – magyar, slacki-szerű. A telepítés módjával nemigen voltam megelégedve.

4. A kisbetu által beíratott Gobo. Miért? Valami újat akartam, bütykölősebbet. Egy napig suse is volt fenn, de aztán gyorsan törlődött „véletlenül” (nemigen jött be). A disztróvacsin nézelődtem, és a szemembe ötlött. Láttam, elég érdekes, más, mint az eddigiek. Letöltettem (nem volt még akkor otthon netem), felraktam. Majd mégegyszer, mert még nem szoktam meg, és nem pont úgy csináltam, ahogy kellett volna. Roppant gyors, és itt tanultam szerintem a legtöbbet a linuxról, szkriptekről, konfigfájlokról. Ezért be is jelöltem.

5. LFS – nagyon vájkálhatnékom volt, szerettem volna pont olyannak, amilyen nekem tetszik. Sikerült is, saját szkriptekkel függőségek, csomagtelepítések, csomagkezelés (minden külső disztró „segítsége” nélkül), a rendszer viselkédését (színek, opciók, csomagtelepítés, stb.) szabályozó saját konfigfájlok. Nagyon gyors lett, jól átgondolt (és kicsit se vagyok beképzelt  :rolleyes:), és ami fontos, nagyon jól működik, nagyon bírja a nyúzást (na jó, a glibc cseréjét nem bírta…)
Szóval egy virtuális pötty az LFS-nek.

1. megnézed, milyen fájlok vannak benne. Célszerű a bin-ben lévőket terminálban egy –help opcióval kiadni.
2. Elolvasod a doksikat, ami vele jár

Egyébként az xmms-ctrl-t ajánlom, nagyon jó, valamint az xmms-curses-t is.

Tehát ha jól értem, akkor a $változó változóban lévő szöveget akarod, mint parancsot kiadni. Ha igen, akkor próbáld eval $változó módon!

cron démonok?