Hozzászólások
-
Bejegyzés
-
„(WW) NVIDIA(0): No valid modes for „1280×960”; removing.
(WW) NVIDIA(0): No valid modes for „1024×768”; removing.
(WW) NVIDIA(0): No valid modes for „800×600″; removing.”Ehhez mit szólsz? Szerintem a modeline sorok vannak rosszul beállítva… A nálam okosabbak majd megmondják.
A Gnome-ban kellene valami után szétnézni.
Link+fstab: én is sokat játszottam vele. Csináld úgy, hogy az fstab-ba /mnt-ket nyomsz, majd létrehozod az /mnt/*-ot, ami kell, majd egy szimlinket csinálsz a /mnt-re /media néven.bandras wrote:Vagyis: egy ilyen config fájlból hogyan tudnám meghatározni pl a szekcio_1 -> nev értékét?Ilyet egyszer pascal-ban csináltam. Annyi a lényeg, hogy mindig tárolod, hogy melyik környezetben vagy.
De ha keresni akarsz szekció-név értéket, akkor szintén grep. Paramétereket nem tudok adni, csak elvet: rákeresel „[szekció]”-ra, és addig listázod a dolgokat, amíg újra nem „[.*]”-gal találkozol. Ebben a listában a „név”-re rákeresel. Szerintem a grep-nek van olyan paramétere, amely azt mondja, hogy találat után mindent írjon ki.
Vagy pedig awk-val, jó kis nyelve van ilyenekre. Persze nyilván perl-lel könnyen meg lehet oldani (gondolom), de ez anélkül igazi kihívás 🙂
Bocsánat az eltûnésért, akkor gyorsan így utólag reagálnék:
– rekurzív fgv-ek átírása veremmel: igen, sok ilyet csináltam, tudom, hogy sokkal átláthatatlanabb a ciklus meg a veremmel való játszadozás miatt. Amikor tanultunk ezt még matematikuson algoritmusokból, nemigen értettem, ezért néhány hétig ilyeneket írogattam át: Hanoi tornyai, Fibonacci (dinamikus progr. meg a gyök ötös képlet nélkül), faktoriális (tudom, for ciklussal egyszerûbb, de meg akartam érteni az elvet, ezért minden, ami rekurzív és eszembe jutott, megcsináltam).– nem tudom, hogy el kell-e tárolni a permutációkat, ha csak ki kell írni, akkor a memóriahasználat nagyon lecsökken.
– helyes bejárás: még mindig nem értem, miért kell mindig két elemet felcserélni (persze így is lehet, de én magát az algoritmust nem látom). Hogyan szoktuk összeszámolni, hogy hányféle lehetõség van? Elsõ helyre n, másodikra n-1, harmadikra n-2, stb…
Ez alapján az algoritmus „elve”: valamilyen módon kapok elemeket egy tömbben (hogyan, az szerintem nem lényeg), kinézem az elsõt, azt kiírom, majd a maradékkal rekurzívan meghívodok. Utána a másodikat, maradékkal rekurzió…Nem kezd el ez egy kicsit bonyolódni? Mi a francnak kell kiszámolni, hogy mennyi a lehetséges kombinációk száma? Elég módszeresen végigmenni, nem kell tudni, hogy hányat kell nézni. Amikor tanuljuk ezt suliban, akkor se úgy kezdjük, hogy akkor a faktoriális, hanem 2-3-4 elemre felírjuk az összeset rendszerben. A számítógépnek nem kell tudnia, hogy hányszor görcsöljön, fõleg nagyobb számoknál (túlcsordulások miatt).
A rekurziót pedig egy egyszerû verem-szerkezettel ki lehet váltani, és tényleg csak int -eket tároljunk, ne az egész elemsort egymilliószor.Ha majd meglesz az államvizsgám és jobban belemélyedek c-be, akkor majd megírom, ha nagyon kell, és két hét múlva is jó lesz…
Perl? Java? Mi a fenének?
Rájöttem egy tök egyszerû megoldásra: mit is keresünk? Kukacokat. A címek mikkel vannak szeparálva? Szóközökkel. Tehát: keressünk kukacokat (mint a horgászok), erre találták ki a grep-et. Ezután cseréljünk minden szóközt újsorra, ez a sed. Ezután még egyszer grep-pel megnézzük, melyik sorokban vannak még giliszták:Code:grep „@” lista.txt | sed „s/ /n/g” | grep „@”Ha esetleg olyan email is van, hogy utána vesszõ van (pl. felsorolás), akkor még egy plusz szûrés a végére:
Code:sed „s/[,.]$//”Azért kíváncsi lennék a java-s megoldásra, hogy ilyen rövid-e 🙂
legutóbbi hsz