Hozzászólások
-
Bejegyzés
-
Ajánlott olvasmány: suse kézikönyv (ha már megtanultál tzelepíteni, a cd-n rajta van magyarul, vagy ha eredeti suse, akkor a két böhöm), és mellette olvasd: http://www.szabilinux.hu
Második begépelt novellám, egy gyenge fél évvel késõbb született, mint a szivar, de nem a második novellám, csak a második, amit érdemes beírni. Nagyon önzõ, de ne tessék rajta megsértõdni! :wink1:
[align=center]A Hold[/align]
Meleg, nyári éjszaka volt. A fiú nem tudott aludni, mert hívta az ablakon betûzõ Hold. Felöltözött, és elindult sétálni. Rátalált egy apró, kedves kis parkra. A kavicsos ösvény mellett fasor magasodott. Az úton egy lány állt. Hosszú, fekete haját kitartóan fújta a zord szél. Meglibbentette, felemelte, majd visszadobta. A fiú nézte a szél játékát, és lassan beleszeretett a lányba. De vak volt, hisz a lány a Holdat nézte és szerette. Aznap este az ezüstös Holdnak tisztán látszott barna, krémszínû sziluettje. Ebbe szeretett bele a lány. De a Hold minden éjjel eltûnt, valaki mást kedvelt. A lány sírt kedvese után. De a fenséges ezüstgolyó csak játszott vele. Minden éjjel szerette, s minden nappal eldobta. A lány ezért meggyûlölte, s össze akarta törni a szívét. Bosszút akart állni a Holdon.
A fiú szerette a lányt, s õ ezt jól tudta. Hosszú, fekete hajával körbefonta a fiút. Megvakította, hogy ne lássa a Holdat. Dajkameséket suttogott a fiúnak, mint anya a gyermekének. Mesélt még a Holdról is. De meséiben a Hold jóbarát volt, s így a vak fiú nem is láthatta a Holdat. Nem kereste, s ha rá is akadt volna, nem ismeri meg.Csak azért nem javítok bele (hosszútávon igen), de most ezt nyersen gépeltem be. Ha lesz idõm, begépelem a többit is. Köszönöm!
Ha bárkinek késõbb ilyen progblémája (apache+php), a tutoria.hu-n vagy egy nagyon jó és kielégítõ megoldás ezekre, szentháromság néven (a MySQL el van szúrva, azt ne!)
Mivel nem találtam meg beírva, ezért kénytelen leszek begépelni. A hibákért bocsánat. Ami a legfontosabb megbocsátandó, hogy az elsõ novellám. Leírom úgy, ahogy azt anno írtam, nem javítok bele (pedig sok helyen kellene)
[align=center]A szivar[/align]
A teraszon könyökölt. Kopott, piszkos ruháin olaj és sárpecsétek éktelenkedtek. Ha az ember ránézett, önkéntelenül is valami szomorú, mélyen ülõ érzés kerítette hatalmába. Ha nem ismeres, azt mondtam volna, hogy épp most temette valakijét. Pedig aztán neki se kutyája, se macskája nem volt. Az eyetlen dolog, ami bánatossá tehette, az volt, hogy itt a tavasz, de még nem nyílnak a virágok. Igen, igen… Hisz az elõtte magasodó mogyoróbokrot nézegette. kezében egy szivart tartott, és azzal böködött a semmibe. Rajzolt vele, hogy hol, s mennyit kéne metszeni a szõlõbõl, milyen alakú legyen a sövény, hisz örömet csak ebben lelt.
Mintha egy õrült lámert látnék… Na, ha így vagyunk, leporolom néhány novellámat, és bevágom… Nem vagyok nagy klaszis, de igyekszem 🙂
legutóbbi hsz