Hozzászólások
-
Bejegyzés
-
„Köszönjük, hogy leírtad.
Tudnám, hová tûnt a mûvészet…”
A legtöbb ókori (ti. Hellász) mûvész politikus is volt, vagy legalább fordítva… De a szabadság táma pl. Orvellbõl jött, és most ezt kergetjük 😛
Lehet, hogy kissé jobban elhúzódik, és nagyobb kitérõ, mint az szokásos, de a topic neve nem Mûvészet, hanem Mûvészeti Kávézó, és a Kávézó szóba már simán belefér a Szabadság alapos megvitatása.Hát ha ez a demokrácia lényege, akkor a mai társadalmak (többesszám!) erõsen eltértek ettõl. Ugyanis a ma arról szól, hogy akinek több pénze van, és jobban forgatja azt a híres-neves köpönyeget (pártállástól függetlenül, ebbe bele se kezdjen senki), azé lesz a hatalom, függetlenül attól, hogy a nép mit akar, mert a nép úgyis azt akarja, amit õ. Lehet, hogy most nem az elõzõre válaszoltam, és kissé mellémentem, de ezt már le akartam írni.
kayapo wrote:( :poketoungeb: kicsit, olyan ez a kérdés, mint hogy mekkora 1 méter :poketoungeb: )Az 1 méternek pontosan megvan a mérete, bár az sem pontos, hiszen azért volt rajta némi változás, stb… Ellenben a byte-ok átváltásának teljesen pontosnak kellene lennie, mert van rá 2-es számrenszer beli szabvány…
Nekem nem tetszik ez a kép… Lehet, hogy csak én nem tartom összeegyeztethetõnek, de ekkora összhang majdnem biztos, hogy nem lesz.
Nekem ez csak a „fenntartható fejlõdés”-ként ismerõs, bioszból. „A fenntartható fejlõdés az a fejlõdés, ami kielégíti a jelen kor szükségeit úgy, hogy lehetõséget biztosít arra, hogy a jövõ kor is kielégíthesse szükségeit. Ez érdekesen hangzik, de áttehetõ az élet bármely pontjára.
Biztos vagyok benne, hogy mindenki ismeri Orvell egyik klasszikusát, az 1984-et, és mindenki emlékszik a Párt egyik jelmondatára: „A szabadság szolgaság.” Elkezdtem gondolkodni rajta, és arra jutottam, hogy igaz megfordítva is, egy kis manipulációval. Ha a szabadság szolgaság, akkor a szolgaság szabadság. Tehát ha egy szolga nem tudja, hogy õ szolga, de azt sarkallják belé, hogy szabad, és nem látja a tényleges szabadságot, elhiszi, hogy szabad. Ezt akkor most tegyük át az életbe. Szabadok vagyunk? Erre két válasz lehet: vagy „Persze, hogy szabadok”, vagy „Abszolút elnyomsában élünk”. Mindekettõ lehet igaz. Mit nevezünk szabadságnak? „Ha azt tehetjük mások beleszólása nélkül, amit akarunk”. Tudjuk-e, hogy azt tesszük,amit akarunk? Senki nem tud(hat)ja. Nem lát(hat)juk a szabadság magasabb, kifinomultabb formáit, de az alattunk lévõ szinteknek is csak a tetejét vesszük észre. Kis feloldásként ajánlanám mindenk figyelmébe a „Szegény Dzsoni és
legutóbbi hsz