Ezzel a címmel jelent meg egy írás a szkeptikus blog oldalán Vágó István billentyűzetéből.
Maga a cikk erre a szövegre reagál:

Tudtad-e, hogy a magyar nyelv emlékei közül egy kőbevésett magyar rovásírás található az észak-amerikai Újfundland (Új Skócia) Yarmout öblénél? Ezt a 992-ben állított, ma 1005 éves nemrég megfejtett emléket Amerika első felfedezőiről dokumentálta Tyrkir, aki a vikingekkel együtt végrehajtott tettet magyar rovásírással, kőbe vésve örökítette meg. Samuel Laing (1844 London) állapította meg elsőként, hogy Tyrkir magyar volt. Az izlandi nyelvben a „Tyrkir” a „Turk” megfelelője, amelyet arab, görög és török források egyöntetűen turkok-ként a magyarok jelölésére használtak.

Ezt az 1700-as években megtalált követ (181 kilós) ma a Yarmout Country Museum-ban őrzik. A szöveget nem skandináv rovásírással írták, hanem magyar rovásírással. Ezt a szöveget 1984-ben Budapesten fejtette meg Szilva Lajosné és így szól: „Ericson járt e helyen is sok társával”.

S itt jön a szkeptikus maga:

Nos, ez tényleg érdekes, gondoltam, és vérmes kételkedőként felkiáltottam: nézzünk csak utána! Hiszen az egyik szkeptikus alapelv éppen az, hogy minél meglepőbb egy állítás, annál meggyőzőbb kell, hogy legyen a bizonyítás.

Beütöttem hát a keresőbe a „Samuel Laing” és Tyrkir szavakat, és azt találtam, hogy a fenti eszmefuttatás kizárólag magyar portálokon jelent meg. Amelyik nem ilyen, ott viszont Tyrkir nem magyar 🙂 Kimondható tehát, hogy a világon csak mi tudunk erről a felfedezésről…

Tehát az első – és az eszköztár egyik legfontosabb fegyvere – a ‘kereső’. Ami van a keresőben az van, ami nincs, az nincs.
Van még később wikipédia is, valamint egy helyesírási hibából visszafejti az egész hírláncot is.
(Nem tudom, hogy Tyrkir fenn van-e a twitteren vagy a wikin, mert ha nincs, akkor szerintem az ő létezése is nélkülöz minden valóságalapot. 🙂

Azt gondolom, hogy egy szkeptikus blogban azért ennél picit óvatosabban kellene használni érvként a ‘keresőt’.

ps. gyorsan beütöttem a nevem a keresőbe – még megvagyok 😉