Ha már hírt adtuk róla ki is próbáltuk egy gyors teszt erejéig.

Ez azt jelenti, hogy nem telepítettem fel, a live CD funkciót próbáltam ki. A tesztgép nem játékra való, G33M-S2 alaplap, Core Duo processzor, 2Gb RAM, alaplapi video (Intel G33/G31) és hang (Realtek HDA) – majd egyszer teszteljük valódi videókártyás gépen is.

A lemez elvileg Qemu-val win32 alól is el kellene hogy induljon, de nem.

A bios viszont simán bootol, a játék üzemmódot választva nagyjából a win32-vel azonos idő alatt be is töltötte magát. Úgy nagyjából a felétől elkezdett valami zenét is játszani – mondjuk ehhez nem ragaszkodtam volna – amit végig kellett hallgatnom, mert hiába állt fel a rendszer, nem derült ki, hogyan lehet leállítani.

A monitort beazonosította, a felbontást maximumra vette, a frekvenciát meg 60 Hz-re. Valami okból kifolyólag laptopnak nézte a gépet, a monitort meg LCD-nek, s ehhez állította be a fontokat (khm, kérnék szépen tesztelésre egy 21"-os monitorral rendelkező laptopot).

Rendszer felállt, Gnome ablakkezelővel, kulturált kinézettel, semmi különleges (mondjuk nem is kell).

Ha nem játszani akarnék, akkor lehet netezni: van böngésző (firefox), torrent kliens, Pidgin és Xchat valamint remote desktop. Irodai funkciók gyakorlatilag nincsenek – de mondjuk nem is azért töltöttük le a lemezt. (A hálózat konfigurálásával nem fárasztott, szépen mindent felismert.)

A játékok közül megvan minden, amit ígértek (a Battle persze for Wesnoth), s gond nélkül el is indulnak, semmi különleges várakozás vagy egyéb nem merült fel. A live CD talán egyetlen hátránya az lehet, hogy a játékállásokat és remek eredményeinket csak a felhőkbe tudjuk menteni.

Szép volt, jó volt, ha szeretnék játszani akkor biztosan ismerném ezeket a programokat s nem kellene egy ilyen lemez hozzá. Ha viszont valaki megkérdezi, hogy vannak-e játékok linux alá, akkor tudom neki mondani hogy igen, nézze csak meg ezt a lemezt.

(Egy kis mormogás játék és szabad szoftver ügyben:
tudom, hogy ezek gyakorlatilag remake-ek, hogy egy csomó ember a szabad idejében és saját kedvtelésére készítette őket – de valami hiányzik. Nem tudom pontosan megfogalmazni, de nagyon ritka esetben jön elő az eredeti hangulata a játéknak, s az még ritkább, hogy valami újdonság-érzésem legyen, hogy a korszellemet érezzem rajtuk. Mer ha egyszer valaki ennek a kornak a stílusát igazán meg akarja majd ragadni, akkor bizony azokat a játékokat, azokat a grafikákat és hangulatokat nem lehet kihagyni. Vagy lehet, de akkor az már nem az lesz.)