Most meg akartam mutatni, hogy hogyan lehet a certifikációt ellenőrizni a neten, de nem sikerült… 🙁 Írtam is nyomban egy levelet az LPI-nek. (Mondjuk a német oldakukról, és németül… remélem nem zavarja őket)

majorlacko,
az a büdös helyzet sajnos, hogy nyugatra is begyűrüzget a „certified„, – papírigény – bár meg sem közelíti azt, ami nálunk az utóbbi sok évtized alatt kialakult, és megmaradt. (Azt a fogalmat, hogy „állami nyelvvizsga”, pl ahol én jártam külföldön, sehol sem ismerték 🙂 Rigó utcánk csak nekünk van 🙁 )
Az LPI pl. nem „magyar” papírt  ad! (A többit nem ismerem, ilyenem viszont van) A torontói Linux Professional Institute állítja ki angolul, és onnan postázzák. Nem derül ki belőle állampolgárságod, a vizsgád helye, … csak az, hogy teljesítetted a szükséges szintet. A dátumozásban is – az oklevélen – Torontó szerepel.

Én nem dinamikusan öregszem, hanem szigorú, monoton növekvően 🙁 Basszus.

Van egy LPI1 vizsgám, a cég fizette az előkészítő tanfolyamot meg a vizsgát is. (Rácsaptam, mint éhtyúk a takonyra)  Húzós volt, mert gyakorlati kérdések elméletileg, amit az ember vagy – bal, vagy man-nal old meg. (És ezeket itt nem lehetett használni ugyanúgy, mint semmi egyéb segédeszközt) Mer ugye az ember pl az rpm paramétereit csak egy, esetleg két betűig tudja kívülről, itt meg többet is kérdeztek…

Egyébként SuSE alapon ment, bár lehetett a vizsgán rpm és dpkg között választani, ami nem azt jelentette, hogy kizárólag, hanem max azt, hogy főképpen.

Két lépéses volt, volt egy 101-es, meg egy 102-es vizsga. (Meg előkészítő) Az internyten voltak gyakorló lapok, ha érdekel, megpróbálom megkeresni. 
A tanfolyamvezetőt mindegyikünk ismerte már ilyen-olyan más tanfolyamokról, úgy hogy a felkészülés családias volt, ráadásul legtöbbünk valamely témában (vagy többen) otthon volt, hát ilyenkor ő adott elő, a vezető meg „moderált”.

Egyébként, amikor ezt csináltam, az „1” es vizsga letétele előfeltétele volt a „2”-nek, és azt mondták, hogy a gyakorlatiaknak a 2 könnyebb…

Nincs kéznél a vizsgapapírom, csak az oklevél, de kb 70 % körül teljesítettem, ami nem olyan sok, a társaság minimum 80-85-ör saccolt nekem.  Persze én inkább gyakorlati voltam, bár a vizsga előtt néhány napot végigmagoltam. (Akkor égettam el a tasztom oldalát – elaludtam a képernyő előtt égő cigarettával a kezemben. Azelőtt sem, azóta sem… Hja, ötvenévesen…)

Utána beszégettem egy vérguru haverral, aki saját bevallása szerint nem biztos, hogy tanfolyam, de legalább is tanulás nélkül abszolválná. Pedig azt hiszem. császár lenne itt (is) (persze, ha tudna magyarul 🙂 – osztrák)

Szerk: csak magyarítok…