Hozzászólások
-
Bejegyzés
-
Én inkább awk-val esnék neki:
Code:awk ‘{print $3}’Sed:
Code:sed „s@CPU Temp: *([^ ])*.*@1@”Legalábbis első pillantásra.
Én inkább awk-val esnék neki:
Code:awk ‘{print $3}’Sed:
Code:sed „s@CPU Temp: *([^ ])*.*@1@”Legalábbis első pillantásra.
Látom, előkerült a FET órarendkészítő program is. Én már néhány éve használom 😉
Viszont a link, ahova jutunk, oda lenne néhány kiegészítésem (regisztrálni nem tudok oda, mivel nem küld email-t, a birodalomban meg ki vagyok tiltva – köszönjük, tyson).Kedves envagyokaz!
Aki Linuxot használ, annak ideje nagy részét a fordítás tenné ki. Nálam több mint fél óráig fordította. Meg is lett az eredmény: egyetlen futtatható fájl. A mérete csillagászati 151,3 MB.
Nos, van erre egy strip parancs. Ezután már a fájl mérete lényegesen kevesebb lesz. Meg talán érdemesebb lenne csomagot készíteni belőle (ahogyan én már megtettem PLD-linux alatt, mindig naprakész verziót lehet használni), nem pedig mindenféle binárissal görcsöltetni a júzert.
Szerk.: tudtam regisztrálni, a visszaigazoló email a spam-ek közé került…
Látom, előkerült a FET órarendkészítő program is. Én már néhány éve használom 😉
Viszont a link, ahova jutunk, oda lenne néhány kiegészítésem (regisztrálni nem tudok oda, mivel nem küld email-t, a birodalomban meg ki vagyok tiltva – köszönjük, tyson).Kedves envagyokaz!
Aki Linuxot használ, annak ideje nagy részét a fordítás tenné ki. Nálam több mint fél óráig fordította. Meg is lett az eredmény: egyetlen futtatható fájl. A mérete csillagászati 151,3 MB.
Nos, van erre egy strip parancs. Ezután már a fájl mérete lényegesen kevesebb lesz. Meg talán érdemesebb lenne csomagot készíteni belőle (ahogyan én már megtettem PLD-linux alatt, mindig naprakész verziót lehet használni), nem pedig mindenféle binárissal görcsöltetni a júzert.
Szerk.: tudtam regisztrálni, a visszaigazoló email a spam-ek közé került…
Namost, ahhoz hogy a végeredmény ne települjön azonnal, hanem csomag készítésre alkalmas mappát kapjál a ./configure parancshoz kell magadni kimeneti mappát
Ez valahogy úgy nézki, hogy
./configure –prefix=/root/próbamappa
de az összes lehetőség lekérdezhető a ./configure -help paranccsal.
Ebben az esetben a make install nem az eredeti helyére fogja másolni a lefordított program és egyéb összetevőket hanem a /root/próbamappa/-ába, ami viszont ugye nekünk kell a dir2pet parancshoz.És akkor így fogsz rossz, működésképtelen csomagokat csinálni. Miért is? Ha a ./configure-t prefixeled, akkor az adott program a saját fájljait (ikonok, konfigurációs fájlok, pkg-confignak kellő *.pc fájlok, egyebek) a prefixes útvonalon fogja keresni. Ha pedig a /usr alá telepíted a csomagkezelővel, akkor (--prefix=/root/foo esetén) a /root/foo könyvtár alatt keresné a dolgait, ahol nyilván nem fogja találni. És ekkor különféle rejtélyesebbnél rejtélyesebb hibaüzenet fog megjelenni. Ha nagyon ilyet akar az ember, akkor a prefix-et nem piszkálja (max. ahova tenni akarja, pl. /usr vagy /usr/local, tehát ahova a tényleges csomag kerül), és a make install parancsot kell megbolondítani egy DESTDIR=/root/foo opcióval.
(Szerk.: valaki linkelje már oda nekik ezt, mert ha ezt nem fogják megtanulni, akkor fognak jönni, hogy milyen sz@r a puppy, csomagot nem lehet rá gyártani, stb.)
Namost, ahhoz hogy a végeredmény ne települjön azonnal, hanem csomag készítésre alkalmas mappát kapjál a ./configure parancshoz kell magadni kimeneti mappát
Ez valahogy úgy nézki, hogy
./configure –prefix=/root/próbamappa
de az összes lehetőség lekérdezhető a ./configure -help paranccsal.
Ebben az esetben a make install nem az eredeti helyére fogja másolni a lefordított program és egyéb összetevőket hanem a /root/próbamappa/-ába, ami viszont ugye nekünk kell a dir2pet parancshoz.És akkor így fogsz rossz, működésképtelen csomagokat csinálni. Miért is? Ha a ./configure-t prefixeled, akkor az adott program a saját fájljait (ikonok, konfigurációs fájlok, pkg-confignak kellő *.pc fájlok, egyebek) a prefixes útvonalon fogja keresni. Ha pedig a /usr alá telepíted a csomagkezelővel, akkor (--prefix=/root/foo esetén) a /root/foo könyvtár alatt keresné a dolgait, ahol nyilván nem fogja találni. És ekkor különféle rejtélyesebbnél rejtélyesebb hibaüzenet fog megjelenni. Ha nagyon ilyet akar az ember, akkor a prefix-et nem piszkálja (max. ahova tenni akarja, pl. /usr vagy /usr/local, tehát ahova a tényleges csomag kerül), és a make install parancsot kell megbolondítani egy DESTDIR=/root/foo opcióval.
(Szerk.: valaki linkelje már oda nekik ezt, mert ha ezt nem fogják megtanulni, akkor fognak jönni, hogy milyen sz@r a puppy, csomagot nem lehet rá gyártani, stb.)
