Hozzászólások
-
Bejegyzés
-
vizsla wrote:„Ne csak annyit írj, hogy ‘igen’ vagy ‘nem’, hanem írd le rendesen.”
Mindjárt leírja: „Igen, dtudom.” 🙂Code:# touch /usr/local/bin/vasyalizer
chmod +x /usr/local/bin/vasyalizer
echo „echo $1 | replace ‘t’ ‘dt'” > /usr/local/bin/vasyalizervizsla wrote:És nem is fát vágsz… 🙂Nem, alkatrészt ültetek be, vagy funkciótesztet végzek, illetve egyéb, attól függ éppen milyen melót osztanak ki rám 🙂
vizsla wrote:És nem is fát vágsz… 🙂Nem, alkatrészt ültetek be, vagy funkciótesztet végzek, illetve egyéb, attól függ éppen milyen melót osztanak ki rám 🙂
vizsla wrote:„bezzeg ha fát vágnának akkor nem lenne idejük ilyen marhaságokon gondolkodni…”
Mondjuk ez is igaz… meg kedvük sem. :)))Én jelenleg betanított munkás vagyok 🙂
vizsla wrote:„bezzeg ha fát vágnának akkor nem lenne idejük ilyen marhaságokon gondolkodni…”
Mondjuk ez is igaz… meg kedvük sem. :)))Én jelenleg betanított munkás vagyok 🙂
LCoder wrote:Az hogy a disztrib gyártója miket rak be a rendszerbe nem sok összefüggésben van a stabilitással. Lásd Pl. pont a RedHat ami több mint egy évig használt olyan gcc verziót ami hivatalosan nem is létezett (2.8 volt ha jól emlékszem), a 3.0 még nem jelent meg hivatalosan de a RH vígan azzal fordított mindent. Kivéve a kernelt mert azt nem lehetett vele lefordítani, ezért volt egy külön kgcc. Nem is szólva Pl. a SuSE-ről aki olyan vidáman betette a 3.0-ás KDE bétáját a „stabil” linuxába hogy csak úgy zúgott. Pedig az a KDE még a 9.1-ben sem volt teljesen stabil… És akkor még kerneleket nem is emlegettem. Amúgy backport van a fejlesztői ágból a stabil ágba a hivatalos kernelben is. Más kérdés hogy az egyes disztribek saját maguk hackelik össze a kernelüket, de szvsz ennek inkább sebesség és hw kompatibilitási mint biztonsági okai vannak.
Minden programból a végfelhasználóknak való verziót (tehát van security support automatikusan pl) a disztribútor adja ki. Azt, hogy a SuSE belerakta, most így hirtelen nem tudom hova tenni, mivel én egy livecd-t használtam csak, ami SuSE volt. Majd Macskajancsi kiokosít a témában 🙂LCoder wrote:Nem is azért mondtam hogy felrójam, amikor ezt csináltam pontosan tudtam hogy mit csinálok. Ez csak arra volt példa hogy a linux kernele is optimalizálható procira, sőt van is procira optimalizált kernel a jobb disztribekben.
Pontosan. De az elindul más archon, a Windows meg nem (eddig egyedül a 2k tudott nálam egy másik gépben bootolni, de az is megpusztult elég gyorsan utána).LCoder wrote:Ez egy régi vicc poénja. Megkérdezik a paraszt bácsit hogy látott-e már elefántot, erre ez a válasz. És úgy jön ide hogy amit te csináltál az sem property csak egy osztály.
Lehet, de még mindig tartom a véleményem, hogy a property felesleges dolog. Győzz meg az ellentétéről, de én még nem láttam égető fontosnak a dolgot. Inkább gányolás szaga van, mert megengedi, hogy algoritmussal állíts elő egy változóértéket, ami nem szép dolog. Ha úgy működne, hogy a láthatóságát/hozzáférhetőségét lehetne vele árnyalni, vagy hasonlóan, mint a postgres-ben a check constraint, akkor OK lenne.LCoder wrote:A scriptnyelvek óriási hátránya a gyenge típusosság. Azzal hogy konverzió nélkül keverheted a típusokat egy rakás olyan hibát csak run-time tudsz észlelni amit egy erősen típusos nyelvnél már a fordító kidob. Ezzel sok-sok órányi szívástól kíméled meg magad. Persze ez nem a „helló világ” méretű dolgoknál jön ki, de idővel kijön… Másrészt normális körülmények között nem szurkálsz bele inteket meg floatokat a stringekbe, pláne nem ellenőrzés, formázás nélkül. Akkor csinálsz ilyet ha kézzel hackeled össze a html-t a PHP kódodból template motor nélkül.
Eddig 1.5 MB-nyi php kódot hoztam össze, de soha nem volt olyan gondom, ami a gyenge típusosságból ered. A belső változóimról tudom, hogy milyenek lehetnek (ha nem, akkor meg… ezért szeretem a java-ban az exceptionokat 🙂 ami megjelent a php5-ben, de elég kezdetleges, a php6-ra lesz igazi), a külsőket ($_{GET,POST}) meg ellenőrzöm rendesen.LCoder wrote:Ez már jobb hír, bár ezzel együtt sem értem miért php-zik valaki amikor vannak normális eszközök is.
Talán mert a legelterjedtebb? Talán mert az egyik legjobban dokumentált nyelv (próbálj meg doksit összevadászni ahhoz, hogy python-ban írj meg egy dinamikus weblapot)?LCoder wrote:Ez nem hozzáértés kérdése. A hozzáértés kérdése az hogy hogy tervezed meg az adatbázist, a programod felépítését, stb. Az hogy elszúrsz egy változónevet vagy egy paramétert figyelem kérdése. Azt pedig hogy egy ilyen elszúrást amit egy bizonyos számú kódsor után tuti hogy te is el fogsz követni a compiler találja meg vagy a felhasználó bizony úgy hívjuk hogy megbízhatóság.
Ez meg a hátránya a gyenge típusosságnak. Emlékszem, kezdőként (hehe… mintha most akkora profi lennék 🙂 örülök, ha működőképes programot tudok írni, nemhogy gyorsat)) az riasztott el a C++-tól, hogy 2-3 napi nettúrás után nem találtam meg, hogyan kell típuskonverziót csinálni. Persze jöttek a megoldások: írj saját string osztályt stb. Akkoriban még azt sem tudtam, hogy mi az az OOP.LCoder wrote:Az hogy a disztrib gyártója miket rak be a rendszerbe nem sok összefüggésben van a stabilitással. Lásd Pl. pont a RedHat ami több mint egy évig használt olyan gcc verziót ami hivatalosan nem is létezett (2.8 volt ha jól emlékszem), a 3.0 még nem jelent meg hivatalosan de a RH vígan azzal fordított mindent. Kivéve a kernelt mert azt nem lehetett vele lefordítani, ezért volt egy külön kgcc. Nem is szólva Pl. a SuSE-ről aki olyan vidáman betette a 3.0-ás KDE bétáját a „stabil” linuxába hogy csak úgy zúgott. Pedig az a KDE még a 9.1-ben sem volt teljesen stabil… És akkor még kerneleket nem is emlegettem. Amúgy backport van a fejlesztői ágból a stabil ágba a hivatalos kernelben is. Más kérdés hogy az egyes disztribek saját maguk hackelik össze a kernelüket, de szvsz ennek inkább sebesség és hw kompatibilitási mint biztonsági okai vannak.
Minden programból a végfelhasználóknak való verziót (tehát van security support automatikusan pl) a disztribútor adja ki. Azt, hogy a SuSE belerakta, most így hirtelen nem tudom hova tenni, mivel én egy livecd-t használtam csak, ami SuSE volt. Majd Macskajancsi kiokosít a témában 🙂LCoder wrote:Nem is azért mondtam hogy felrójam, amikor ezt csináltam pontosan tudtam hogy mit csinálok. Ez csak arra volt példa hogy a linux kernele is optimalizálható procira, sőt van is procira optimalizált kernel a jobb disztribekben.
Pontosan. De az elindul más archon, a Windows meg nem (eddig egyedül a 2k tudott nálam egy másik gépben bootolni, de az is megpusztult elég gyorsan utána).LCoder wrote:Ez egy régi vicc poénja. Megkérdezik a paraszt bácsit hogy látott-e már elefántot, erre ez a válasz. És úgy jön ide hogy amit te csináltál az sem property csak egy osztály.
Lehet, de még mindig tartom a véleményem, hogy a property felesleges dolog. Győzz meg az ellentétéről, de én még nem láttam égető fontosnak a dolgot. Inkább gányolás szaga van, mert megengedi, hogy algoritmussal állíts elő egy változóértéket, ami nem szép dolog. Ha úgy működne, hogy a láthatóságát/hozzáférhetőségét lehetne vele árnyalni, vagy hasonlóan, mint a postgres-ben a check constraint, akkor OK lenne.LCoder wrote:A scriptnyelvek óriási hátránya a gyenge típusosság. Azzal hogy konverzió nélkül keverheted a típusokat egy rakás olyan hibát csak run-time tudsz észlelni amit egy erősen típusos nyelvnél már a fordító kidob. Ezzel sok-sok órányi szívástól kíméled meg magad. Persze ez nem a „helló világ” méretű dolgoknál jön ki, de idővel kijön… Másrészt normális körülmények között nem szurkálsz bele inteket meg floatokat a stringekbe, pláne nem ellenőrzés, formázás nélkül. Akkor csinálsz ilyet ha kézzel hackeled össze a html-t a PHP kódodból template motor nélkül.
Eddig 1.5 MB-nyi php kódot hoztam össze, de soha nem volt olyan gondom, ami a gyenge típusosságból ered. A belső változóimról tudom, hogy milyenek lehetnek (ha nem, akkor meg… ezért szeretem a java-ban az exceptionokat 🙂 ami megjelent a php5-ben, de elég kezdetleges, a php6-ra lesz igazi), a külsőket ($_{GET,POST}) meg ellenőrzöm rendesen.LCoder wrote:Ez már jobb hír, bár ezzel együtt sem értem miért php-zik valaki amikor vannak normális eszközök is.
Talán mert a legelterjedtebb? Talán mert az egyik legjobban dokumentált nyelv (próbálj meg doksit összevadászni ahhoz, hogy python-ban írj meg egy dinamikus weblapot)?LCoder wrote:Ez nem hozzáértés kérdése. A hozzáértés kérdése az hogy hogy tervezed meg az adatbázist, a programod felépítését, stb. Az hogy elszúrsz egy változónevet vagy egy paramétert figyelem kérdése. Azt pedig hogy egy ilyen elszúrást amit egy bizonyos számú kódsor után tuti hogy te is el fogsz követni a compiler találja meg vagy a felhasználó bizony úgy hívjuk hogy megbízhatóság.
Ez meg a hátránya a gyenge típusosságnak. Emlékszem, kezdőként (hehe… mintha most akkora profi lennék 🙂 örülök, ha működőképes programot tudok írni, nemhogy gyorsat)) az riasztott el a C++-tól, hogy 2-3 napi nettúrás után nem találtam meg, hogyan kell típuskonverziót csinálni. Persze jöttek a megoldások: írj saját string osztályt stb. Akkoriban még azt sem tudtam, hogy mi az az OOP.vasy05 wrote:ha valaki nem tud normálisakat írni, akkor halljon meg.
Öngyilkos akarsz lenni? 🙂Más: tudod, hogy mire való az USE flag? Ne csak annyit írj, hogy ‘igen’ vagy ‘nem’, hanem írd le rendesen.
vasy05 wrote:ha valaki nem tud normálisakat írni, akkor halljon meg.
Öngyilkos akarsz lenni? 🙂Más: tudod, hogy mire való az USE flag? Ne csak annyit írj, hogy ‘igen’ vagy ‘nem’, hanem írd le rendesen.
