Ez akkor igaz ha statikusan linkeli a programot. De ilyet épeszű fejlesztő nagyobb (és GUI-s) program esetén nem csinál, de Pl. egy KDE-s vagy Gnome-os programnál eleve szóba sem jöhet. Ha viszont nem statikusan linkeled akkor kismillió lib egy adott verziójához fog ragaszkodni ami az adott disztrib adott verziójától függ. Azaz messze nem rpm/deb kérdése a dolog, hanem hogy mit csomagolsz be.

Én mandrake alatt anno elég sokat szívtam ilyennel, bár én persze le tudok fordítani bármit amihez megvannak a szükséges libek, de az egyes libek összevadászása bizony idő volt.

Az egy rakas fuggosegrol:
erre voltak kitalalva az „autotool” neven emlegetett programok. Ezek segitsegevel a configure script le fogja ellenorizni a fuggosegekt, es ha nincsenek teljesitve, akkor szol. Utana egy „make” es „make install” es mar fenn is van a program. Persze mondhatod, hogy elavult, de akkor is mukodik. 😉
A lib verzio gondokrol:
Mondtad, hogy valtozik az API es ezzel szivas van. Ezt ugy tudod megoldani, hogy a configure-ban ellenorzod a verziot is. Ha tul kicsi, szolsz hogy baj van. Ezetleg ugy keszited a programot, hogy egy libnek tobb verziojat is tamogassa (preprocesszor rulez :D) — persze csak ha szukseg van ra. Plusz vannak szabvanyok, ISO C, ISO C++, POSIX, stb. Ha ezeken belul maradsz, akkor egy csomo fejfajastol megkimeled magad.

A csomagolast pedig batran hagyjad a terjesztes („disztro”) kozossegenek. Ha kell nekik a programod becsomagoljak, ha nem hat ez van… 😛