http://balavanyblog.hvg.hu/hvg/tanitsuk-meg-torrentezni-a-gyerekeket/

A nagy forgalmazók megveszik a politikusokat, hogy rendőrt uszíthassanak családokra, csak mert azok Garfield-et néznek a monitoron.

Az internet többek közt arra való, hogy kulturális tartalomhoz juthassunk, a napi hírömlenytől az elmélkedősebb anyagokon át a tudásbázisokig és tovább. Aki pedig azt állítja, hogy mindez ingyenes, és hogy a torrentezés bűn, az vagy téved, vagy hazudik. A hazugság, az tényleg bűn. Persze, a lopás is bűn, de ha valamiért fizettünk, akkor annak magunkhoz vétele nem lopás.

És itt van elásva a kutya méregfoga.

Fizettünk a szolgáltatónak az internetes tartalomhoz való hozzáférésért. Fizettünk az adathordozókért, amelyekre lementettük a cuccot; az üres diszkek árába a forgalmazók eleve bekalkulálták a „szerzői jogdíjat” (amiből épp szerzőnek jutott legkevesebb). Fenntartjuk – összességében irdatlan pénzekért – a gigaipart, mely a torrentezéshez szükséges ketyeréket gyártja: e célra optimalizált számítógépeket, divx-es, mkv-s, mp3-as, mp4-es stb., valamint kis kalózműhelyekben gyártott feliratformátumokat ismerő lejátszókat, sőt erre alkalmas televíziókat. Egy csomó teljesen legális, kereskedelmi forgalomban kapható kütyü fel sem találódott volna, ha nem jön divatba a fájlcsere. Akkor ne szónokoljon már senki arról, hogy a letöltés mennyire illegális.

A forgalmazók azt állítják, hogy az alkotókat lehetetlenítik el a fájlcserélők. Nem, a forgalmazók lehetetlenítik el az alkotókat azzal, hogy irtózatos haszonkulccsal dolgoznak, és nem juttatnak nekik egy kicsit többet a bevételből. Inkább megveszik a politikusokat világszerte, hogy rendőrt uszíthassanak családokra, csak mert Garfield-et néznek a monitoron.

Pedig a torrentezésnek jó néhány kulturális előnye van. Például, hogy az alkotások eljutnak a közönséghez. (Egy mai átlagos zenetanár nem tud megvenni a Rózsavölgyiben egy jó kiállású CD-t, mondjuk Nigel Kennedy brutálisan gyönyörű Bach-interpretációival; viszont simán letöltheti magának.) Aztán: a kultúripar futószalagáról lepottyanó termékek többnyire oldszkúl politikai és kereskedelmi érdekek alapján születnek, és ilyen érdekek alapján minősülnek sikernek vagy bukásnak. Ez a kereskedelmi túlpörgés többek közt azzal jár, hogy az érték sokak fejében az újdonsághoz kötődik.

A letöltések azonban képesek életben tartani az alkotásokat. Ha a hetvenes évek kultikus thriller-jeire vagy kíváncsi, bejárhatod az összes teszkót kilencszáz forintos (sokszor nézhetetlen minőségű) kópiákért, csak néhányat tudsz összegyűjteni. De az internetről letöltheted az összeset, ragyogó minőségben. Godard teljes életművét a számítógépemre tudom rántani néhány tucat klikkeléssel, de merre indulnék, ha meg akarnám venni? És: a Magyarországon nem forgalmazott remekművekhez (ilyen volt az elmúlt években pl. a brit Dead Man’s Shoes vagy a koreai I Saw the Devil) vajon hol juthat az ember?

A fájlcserélőkre lesújtani akaró ACTA-egyezmény és az elmebeteg amerikai program, amely a személyes internetforgalmat akarja ellenőrzés alá vonni, tiszta feudalizmus. De hiába nyüzsögnek az ACTA-kukacok, átrendeződik a világ. Évtizedekig kerestek a forgalmazók dollármilliárdokat, most elérkezett a kulturális piacon is a paradigmaváltás. Ilyen idők járnak: Wikileaks, Arab tavasz, Amerika hanyatlása, válság az eurózónában, Occupy Wall Street, Anonymous és egyéb világrengető dolgok, hogy a mindennapi.hu üstökösszerű feltűnéséről ne is beszéljünk. A nagy hatalmi rendszerek összeomlanak. Vége lesz az Artisjus-uralomnak, vége a Warner Bros-galaxisnak.

Lehet, hogy a most következő időszakot nem a mindenható kopirájt és az elitista profitkultúra uralja majd, hanem a gondolatok és ötletek akadálytalan áramlása. És lehet, hogy az igazi minőség és az eredetiség lesz az érték, nem pedig az, amit egy sznob és korlátolt réteg agyondíjaz. Úgyhogy nyugodtan tanítsuk meg torrentezni a gyerekeinket.