Hogy őszinte legyek a win-es megoldás nekem jobban tetszik. Viszont nagyszámú meghajtó kezelése esetén (itt persze nem elsősorban optikai meghajtókra gondolok) a linux nagyobb rugalmassága jobb lehet.

Nem csak nagyszámú meghajtó esetén. Az usb-s eszközökkel mindig is gond volt, ui. állandóan (asszem) az „I” meghajtót akarta neki kiosztani, ami a hálózati bejelentkezés miatt foglalt volt. Tudom, át lehet írni. Át is írtam. De minden egyes pendrive-ra külön kell eljátszani, mert gondolom, valami azonosítószám más. A megoldás az volt, hogy bejelentkezés előtt rádugtunk egy pendrive-ot, ami megkapta az I meghajtót, a novell pedig bejelentkezéskor kiosztotta a többi helyre a meghajtóit.
De ha annyira az a: és társai a vágyad, akkor hozz létre a gyökérben egy „a”, egy „b”, stb. könyvtárakat 😛

Szerintem én azt hívnám virtuális CD-nek, ha a lemez képfájlhoz létre jönne egy block eszköz név is, mondjuk hogy /dev/sdx.
http://gd.tuwien.ac.at/linuxcommand.org/man_pages/losetup8.html

losetup  is  used to associate loop devices with regular files or block devices

Erre most azt mondhatnám, hogy a win miért nem a /media-ba csatolja a dvd-ket az azonosítójuk alapján, az sokkal jobb lenne. Szerinted? ???
Azért, mert az e:-be csatolja, nem érted? 😛