Persze, sok szerver van. És még sokkal-sokkal több kliens gép. A világ hatalmas, nem véletlenül keres Bill Gates annyit, és nem véletlenül él meg még az ennek töredékét produkáló Apple is fényesen…

Légy erős, kisebb disztribeket nem használnak „komoly” célra. Azok a barkácslinux kategóriát merítik ki. „Komoly” célra (értsd: vállalatnál) vagy r=1 user esetén a nagyobb disztribúciókat ajánlják.

Persze, sok kliens van. És még sokkal-sokkal több szerver gép. A világ hatalmas, nem véletlenül keres az IBM/HP/SGI annyit, és nem véletlenül él meg még az ennek töredékét produkáló Sun is fényesen…
Vagy ha a szerver piac nem lenne olyan nagy, akkor miért akar oda az MS betörni, és foggal-körömmel regaszkodni a pozíciójához?

Ha vannak is, akkor is csak a windows által szállítottak között, mert ugye egy 3rd party app fejlesztője nem lehet biztos abban, hogy xy dolog telepítve van, és elindítva… szóval van, csak nem használod.

Jé, ezek szerint nem csak nekem volt problémám a dologgal ? Ez azért pozitívum, ha tényleg lesz a dologból valami akkor idővel akár az is lehet hogy a nagyobb disztribek egységesen használni is fogják (Redhat/Fedora, SuSE, Mandriva, Ubuntu, Debian). Akkor már csak a többi probléma van hátra ;).

Pont ezért választottam a Firebirdet a Postgresql helyett. Nem csak nem volt túl felhasználóbarát a Pg/Cyg páros, de ráadásul stabil sem igazán volt.

Hibás kiindulás. A userek 99.9%-a nem ért hozzá és soha nem is fog. A MacOSX-et meg nem ismerem, de annál nagyobb rakás szemetet ami a MacOS a 9-ig bezárólag volt nem nagyon láttam még számítógépen. Kb. a win 3.1 stabilitását hozta csak jóval korrektebb hardveren.

Ez max. akkor igaz ha a gugli-féle szerverparkokat is beszámítod. Bár szvsz az 1 szerver 1 kliens arány még így is erős túlzás, én kb. 100:1 arányt saccolnék a kliens gépek javára, de szerintem inkább több (ami a weblapok számával mert van olyan szerver ami sok-sok weblapnak ad otthont).

Én igazából desktop/home/pici irodai linuxról beszéltem. A professzionális szerver egy másik téma.

Azért ez így ebben a formájában nem igaz. Pontosabban akkor igaz ha vannak a disztribre kész csomagok. Mivel azonban sok disztrib van, így a linuxos progik ilyenforma gyártását viszonylag kevés professzionális szoftvercég vállalja be, így maradnak az open-source dolgok, amik viszont a legtöbb területen nem igazán rúghatnak labdába a zárt kódú kereskedelmi progik mellett (ahol igen többnyire ott is profitorientált cégek által keresztfinanszírozott dolgok vannak a háttérben, lásd Pl. OpenOffice aminek egyértelmű célja a M$ szívatása, ugyanakkor az Open Source közösség a saját erejéből a büdös életben nem tudott volna hasonlót csinálni (ami valóban open-source az az Abiword illetve a KOffice, de mind a kettő egy vicc még az OOo-hoz képest is).

Nem egészen. A 3rd party dolgok elvileg a /opt-ba kellene hogy menjenek, a /usr/local-ba szvsz inkább a helyi fejlesztések kellene hogy kerüljenek. De a linuxokon azt raksz és oda amit és ahová akarsz (Pl. SuSE alatt a /opt-ban van a KDE és a Gnome), a legtöbb disztribben pedig semmi nincs ott. A helyben fordított cuccok általában a /usr/local alá szeretnek kerülni.

Ez a windowsos szemlélet. Az user az userspace-ben futtasson programokat, a szolgáltatást pedig a rendszer használja.

A nagyobb disztrók nem azért váltanak az initng-re, hogy egységes initjük legyen, hanem azért, mert az initng csak szimplán a legjobb. Esemény-vezérelt initet ad, ami meg marha jó (a Gentoo féle baselayout-2 is hasonló, bár az még hibrid; de azért poén, hogy bluetooth kártya be, és indul az sdp szerver, meg a többi bt szolgáltatás, aztán kártya ki, és leállnak).

Nagyon sok okom volt anno a Linuxra nyergelésre, egyik az volt, hogy kíváncsi voltam a postgres-re.

Az OSX nem akkora szemét, mert a Vista is onnan koppintja az innovációját. Sőt, a Linux is a desktop ötleteket onnan veszi. Bár ha belegondolunk, az MS mindig is onnan lopott ötleteket.

Szerintem te nem nagyon vagy otthon a számok világában. Lazán fele gép szerver egy szerverfarmon, ha nem több. Eleve az ISP-nél is van párezer gép, a hostingszolgáltatások mögött is akár 10*N gép van. A több weblapnak ad otthont meg csalóka, mert van egy nagy szerver, mögötte vagy 6, amin apache van, osztva a terhelést, meg 8-10 szerver sql backendnek, meg még vagy 10 a levelezésre. Egy komolyabb szerverparknál pedig külön adatpark van a tárhelyekre, ami még megint vagy 10 gép, összekapcsolva (általában NFS-t szoktak használni; ezért van az, hogy a legjöbb tárhelynél úgy van a könyvtárad, hogy /mnt/users/x/c/xcut, mert az x már egy másik gépen van). Ez még csak egy gagyibb ingyenes hosting…

Valóban, de eredetileg a Linux arra indult.

Na várjunk csak. Szabad szoftver != ingyenes szoftver. Nagyon helyes, hogy cégek finanszírozzák a nyílt forrású fejlesztéseket. A zárt forrású kód csak az innovációt fogja vissza, és a versenyt csökkenti. A szoftverszabadalmak meg főleg.

Nem arra a localra gondoltam. Van egy olyan szolgáltatás, hogy local, ami azt csinálja, hogy végrehajtja a /etc/conf.d/local vagy a /etc/local vagy valami hasonló helyen lévő fájlt. Ebbe valóak a 3rd party appok indítóparancsai. Ezt a fájlt nem nehéz megtalálni, egy jól felparaméterezett find megoldja a telepítőben, aztán indul is indításkor. Ez azért jó, mert ha 3rd party appok ész nélkül telebarmolják a szolgáltatásokat, akkor előfordulhat, hogy pl felborul a függőségi fa, ami meg nem ok (tudom, windows alatt ilyen nincsen, ez afféle mesterségesen gerjesztett igény(tm) Linux alatt, hogy pl az apache a netmount után induljon el, mert mi van akkor, ha nfs-en van pár vhost configja, akkor nem túl szerencsés a dolog). Főként akkor alakul ki gond, amikor rosszul van megírva a script, és kell neki egy szolgáltatás, ami nincsen fent, vagy más a neve. Szóval ez egy természetes védelem a rosszul megírt telepítőkkel szemben.

A linux valóban a mindent én kézzel beállítok magamnak irányból indult el. De elég hamar rájöttek hogy ezzel nemigen lépnek túl a hobbiOS szintjén. Ezért aztán jöttek a szép csicsás grafikus telepítős konfigolós rendszerek (SuSE, Fedora, Mandriva, Ubuntu) ahol az end-user szépen grafikusan állítgatja a rendszert magának és nem kell configfájlokat írogatnia, nem kell tudnia mi az hogy partíció (legalábbis nem jobban mint egy windows júzernek).

Persze, csak ettől nem fog a dolog elindulni mert Pl. egy Mandriva, egy SuSE és egy UHU, sőt egy UHU 1.0 és egy UHU 2.0 teljesen más módon indítgatja a démonokat.

Ha az end-user telepíti, akkor fusson userspace-ben. Ha egy cégről beszélsz, aminél van 20 disztró, és te írod a programot, akkor meg kalkuláld bele az initscript írást (bár az a rendszergazda dolga lenne).
Amúgy amit akarsz (egységes init) az tesztelés alatt van, és init-ng névre hallgat. A Gentoo hamarosan átveszi, az Ubuntu is (vele együtt a Debian). Képzeld el, hogy amikor neked a Firebird problémád volt, akkor én meg nem tudtam Windowsra PostgreSQL-t rakni. Cygwin-nek megoldhattam volna, de az nem felhasználóbarát.

Nem. A Linux abból indult ki, hogy aki üzemelteti, az ért hozzá (tehát az első szempont a biztonság, megbízhatóság stb), a Windows abból indult ki, hogy nem ért a géphez, aki ott ül előtte (tehát az egyszerűségnek rendeltek alá mindent). Ugyanez volt az Apple célkitűzése is, csak ők össze tudtak hozni egy jó oprendszert, redmondban pedig nem sikerült.
Nem tudom, mennyire vagy tájékozott ilyen irányban, de gondoltad volna, hogy a létező számítógépek több, mint fele ún szervergép, ami egy teremben van, és csak olyan nyúl hozzá, aki nagyon is ért a dologhoz (r=1 user soha). Nekik jó a Linux, és olyan rendszereket használnak, mint a BSD-k, ahol még fele annyi dolog sincs a s*gged alá tolva, mint Linux alatt. A Linux, amikor elindult, marhára nem desktopra lett tervezve; az, hogy egy ubuntut könnyebb használni, mint egy XP-t vagy Vista-t, azért van, mert a közösség igényelte.

Értelmesebb disztribúció a 3rd party app-okat az ún local fájlba pakolja bele, ami (nem tudom, hogy sejtetted-e) de pont erre való.